Vérvörös csütörtök
Budapest, Váci út 51.

Magyarországon igen szűk volt azoknak a száma, akik részt vehettek a választásokon. A nagyszámú munkásság abban látta érdekeinek lehetséges érvényesítését, ha a választójog kiszélesedik.

Bővebben:

A 20. század elején ez a téma lényeges és indulatokat kiváltó volt. Gróf Tisza István 1912 május 12-én a képviselőház elnöke lett és az ellenzék által alkalmazott, az Országgyűlést megbénító obstrukciót le akarta törni. Tiltakozásul a gyakran erőszakos módszerek ellen az MSZDP általános sztrájkot és tömegtüntetést hirdetett.

Az 1912. május 23-i nagy budapesti tömegtüntetés az I. világháború előtti legnagyobb munkásmegmozdulás Magyarországon. Aznap százezres munkástömeg özönlött be a külvárosokból a parlament elé általános választójogot és Tisza távozását követelve. A rendőrség és a kivezényelt katonaság rendkívül brutális fellépése nyomán felborított villamosok, felszedett utcakövek, összetört kirakatok jelezték az összeütközés hevességét. A kormány kemény intézkedésekkel válaszolt a munkásság elemi követeléseire. Az MSZDP vezetősége a kormány fenyegetéseinek hatására még aznap délután felhívást adott ki a tüntetés befejezésére. A Vérvörös csütörtök egy budapesti tömegtüntetés volt 1912. május 23-án, amelyet a kivezényelt rendőrök és katonák brutálisan feloszlattak. Az összeütközésnek hat halálos és több száz sebesült áldozata volt, ezért kapta a Vérvörös csütörtök elnevezést a nap.